Ficzere Peti a Facebook segítségével kezdett ruhákat gyűjteni a békéscsabai Degré utca lakóinak. Buzdítására a gyulaiak azonnal összefogtak és január eleje óta több zsáknyi ruhát sikerült összegyűjteni. Peti mesélt nekünk motivációjáról, önkénteskedésről és példamutatásról.
Honnan jött a ruhagyűjtés ötlete?
FP.: Egy nap, miközben a szekrényemben lévő ruhákat rendezgettem, azon gondolkodtam, hogy mi értelme van annak, hogy itt van sok olyan ruha, amit már nagyon régóta nem hordok, mégis rakosgatom jobbra-balra. Mindeközben tudom, hogy más mennyire örülne nekik. Elgondolkodtam, és eszembe jutott, hogy hányan dobhatják a szemétbe a már megunt ruhadarabokat, holott sokszor kifogástalan állapotban vannak azok. Írtam hát a Gyulai csevegő nevű Facebook csoportba egy posztot, amiben arra kértem az olvasókat, hogy ha van olyan ruhájuk, amit nem igazán hordanak, viszont jó állapotban van, akkor keressenek engem. Az adományokat a békéscsabai Degré utcai otthon sérült lakóinak szántam, akikkel kapcsolatban állok már évek óta.
Miért pont a Degré utca lakóinak szerettél volna segíteni?
FP.: Kisebb koromban még gyógytornára jártam az intézménybe, két éven keresztül. Emlékszem, hogy már akkor megfogott a sérült gyerekek közelsége, és az a munka, ami ott folyik. Miután megszűnt a gyógytorna, és már nem jártam napi szinten oda, elkezdett hiányozni a közeg. Eldöntöttem, hogy valamilyen úton-módon vissza szeretnék térni a gyerekekhez, így kezdtem el önkénteskedni. Az intézményben szerzett élmények és tapasztalatok segítettek meghozni azt a döntésemet is, hogy később gyógypedagógusként szeretnék majd dolgozni.
Mi motivált arra, hogy idődet és energiádat feláldozd a nemes ügy érdekében?
FP.: A motivációt elsősorban az adta, hogy tudom, nem mindenki van abban a helyzetben,hogy elmenjen és például ruhákat vásároljon magának. Ugyanakkor sok háztartásban vannak „kiselejtezett”, már nem használt ruhák. Az idézőjel azért fontos, mert gyakorlatilag kivétel nélkül kifogástalan állapotú és minőségű ruhák kerültek hozzám, egyes darabok mintha egyenesen a boltból jöttek volna. A fiatalok, akik a ruhákat kapták, bár értelmileg sérültek, mégis ugyanúgy szeretnek öltözködni és csinosak lenni, mint mások.
Tervezel-e a jövőben ehhez hasonló önkéntes tevékenységet, jótékonykodást?
FP.: Természetesen én ezt egy hosszú távú kezdeményezésnek szánom. Ezt úgy értem, hogy szeretném, ha az emberek tudnák, hogy kihez forduljanak, ha számukra elértéktelenedett ruháikat megfelelő helyre szeretnék adni, ahol megbecsülik őket. Öröm látni, hogy ahogy egyre több emberhez eljut a gyűjtés híre, úgy egyre többen ajánlanak fel adományt. A ruha mindig jól jön, de szívesen fogadok plüssöket, esetleg megunt játékokat is. Emellett folyatom magát az önkénteskedést is, hiszen nagyon szeretek ott a gyerekek között lenni, igazi feltöltődés ez nekem. Igyekszem a kortársaimat is buzdítani, hogy önkénteskedjenek minél többet. Például ez a ruhagyűjtés is egy olyan dolog, ami nem igényel óriási energia befektetést, mégis jót tesz az ember és segít vele. Én azt tapasztalom, hogy az öröm, amit látunk egy-egy alkalommal, tulajdonképpen megrészegíti az embert, emiatt később újra és újra segíteni szeretne. Őszintén szólva, egy kicsit reménykedek benne, hogy a példámat látva lesz néhány fiatal, akik kedvet kapnak hasonló dolgokhoz.
Ha neked is vannak kiselejtezett ruháid, játékaid, amiket felajánlanál, vagy esetleg bármi másban szeretnéd támogatni Peti kezdeményezését, keresd őt Facebookon vagy írj e-mailt a ralpphi@gmail.com címre!